A település Belső-Somogyban, a Dél- Balatoni Berek (Nagyberek) dél-nyugati szélén található. I.e. 270-ben kelták éltek a vidéken, a népvándorlás során germán, hun, szláv népek telepedtek le, vadásztak-halásztak, gyűjtögető életmódot folytattak. A honfoglalás után megkezdődött az erdőirtás és kezdetét veszi a föld művelése és az erdei állattartás, méhészkedés, halászat, vadászat.
A vidéket mocsarak lápok hatalmas erdőség, a Balaton ősi medre határozta meg. A Honfoglalás után két település alakult ki. Dél-keletre Ker, mely nevét lakóiról kapta. István király a Balaton déli hadiút (Somogyvári út) védelmére a Ker törzsből telepített úttőröket. Első írásos emléke 1226-ból maradt fenn. 1292-ben már Keér alakban írva fordult elő, ami az 1332-37-es pápai tized jegyzékében olvasható.
A település déli végén a lápból kiemelkedő 3 méter magas dombon épült, rajta 31x28 méteres útfigyelő vár, ami a török időkben lerombolásra került és mára már a láp a területet csaknem elnyelte. Az első írásos emlékben szerepel Keér temploma (papja Gergely volt), amely 1736-ra elhagyatott romos, de javítható állapotú volt, mai nap 6 méter magas bejárati oromfalának bejárata látható. Keér birtokosa a XIV. században Rupolyi János, majd később földesura Török Bálint és családja.
1660-tól Sankó Miklós, majd 1733-tól a Hunyady család birtokolta. A településhez tartoztak Nyír falu, Thekeskér, Sobafalva. Ezek a kistelepülések a török dúlás alatt elpusztultak és Varjaskér néven a régi településtől észak-nyugatabbra újjáépültek.
Másik település Pálfalva, majd Szentpálfalu néven alakult ki, az 1332-es pápai tized jegyzékben „Ecclesia a Sancto Paulo" néven szerepelt. Temploma korabeli építési technikával épült, papja Sebastian volt. Birtokosa a Dombói Török Imre majd 1660-tól a Zankó család. 1690-től a herczeg Esterházy család birtokába került. A településhez tartozott Gyulvez, Szent-György falu és Muszt. A török dúlás során felégették és mellette, dél-keletre Varjaskérhez közelebb újjáépült, ekkor a mai szlovénia területéről szláv (illír, horvát) lakosokat telepítettek be és neve Tótszentpálként élt tovább.
A településen a kétszer leégett templom helyett 1774-78 között egy barokk stílusú katolikus templomot építettek Páduai Szent Antal tiszteletére. 1815-ben iskolát építettek, ahol horvát nyelven volt a tanítás. Egy tűzvészben megsemmisült az iskola, melynek újjáépítése után, 1920-tól kezdődött a magyar nyelvű tanítás. Az alapfokú oktatás 2000-ben megszűnt, Kéthellyel közös intézményben folytatódott.
Az 1900-as évekre Varjaskér lakosa 765 fő, Tótszentpál 999 lakost számlál. 1929-ben e két község Somogyszentpál néven egyesült. A településen 386 ház volt. A településhez tartozott Susány, Nyírpuszta, Berki-felső Major, Prévaz, Pálmajor, Hunyady-Akol, Kisperjés. A két világháború között pezsgett az élet, két általános iskola, három egyesület, Községi Hitelszövetkezet és Hangya működött. 1970-ben az önálló tanács megszűnt, a települést közigazgatásilag Kéthelyhez csatolták. A takarmánynövények termesztése mellett szarvasmarha és sertés tenyésztéssel továbbá mezőgazdasági magtermeléssel foglalkoztak. A II. világháború után a újjáépítés idején a központi előírások szerint folyt a gazdálkodás.
Az 1980-as évektől a technikai-műszaki modernizáció következtében folyamatos volt a község fejlődése is:
- Az első és a második világháború halottainak emlékmű állítása,
- Szennyvíz csatornahálózat kiépítése,
- Kultúrház Sportcsarnokká építése, mely kulturális rendezvények tartására alkalmas,
- Vezetékes földgáz hálózat kiépítése,
- Tűzoltószertár építése,
- Balatonfenyves-Somogyszentpál Kisvasút felújítása,
- A Háti-hegyi kertgazdasági terület szilád útépítése,
- Somogyszentpál-Csömend összekötő út szilárd burkolat építése,
- Tájház kialakítása, népművészeti hagyomány ápolására,
- Községi Könyvtár építése,
- Községháza felújítása,
- Háti-hegy villamosítása,
- Integrált Közösségi Szolgáltató Tér építése.
Az elkészült fejlesztések önerőből és pályázatokon nyert támogatásokból készültek. A község lakossága a népművészeti hagyományait, szokásait már csak részben tartotta meg és ápolja. A térségben egyedülálló a községben található 26 darab útszéli kegyszobrok és kőkeresztek, melyek folyamatosan felújításra kerülnek. Mára a lakóházak egyharmada külföldi tulajdonban van, nyugat-európai tulajdonosok nyaraló és lakóhelye.