Híres elszármazottak

Polgár László (1947 - 2010)

magyar operaénekes, Liszt Ferenc és Kossuth-díjas művész, Somogyszentpál díszpolgára 2010-ben hunyt el. 

polgarlaszlo

Szülei Polgár Lajos és Kántor Anna voltak. Tanulmányait Eyssen Irénnél kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta Kutrucz Éva és Révhegyi Ferencné növendékeként 1967–1972 között. Az Operaházban 1971-ben debütált Ceprano gróf (Verdi: Rigoletto) szerepében. Ugyanabban az évben megnyerte a Dvorák-énekversenyt. 1972-ben az Operaház ösztöndíjasa, majd 1973-tól magánénekese lett. 1974-ben a Schumann-énekverseny győztese, 1975-ben az Erkel-énekverseny első helyezettje volt. 1980-ban a Wolf-énekversenyen, majd 1981-ben a Pavarotti-énekversenyen is első lett. 1991-től a Zürichi Opera tagja volt.
Bartók hősének, a Kékszakállú hercegnek világszerte elismert életre keltője pályafutása során fellépett többek között a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Los Angelesben, Firenzében, Bolognában, illetve rendszeresen szerepelt a bécsi Állami Operaházban. (fotó: www.youtube.com)

 

Kovács Ferenc (1921. november 28. – 2015. május 10.)

állami díjas állatorvos, állatfiziológus, biometeorológus, az állatorvos-tudomány kandidátusa (1960) és doktora (1971), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

szechenyi dc3adj kovacs ferenc mtiAz állathigiéniai kutatások Magyarországon és külföldön egyaránt elismert, iskolateremtő egyénisége, az állat élettani folyamatai, megbetegedései és a külső környezeti hatások közötti összefüggéseket vizsgáló biometeorológia kiemelkedő alakja. Közel három évtizeden keresztül, 1962 és 1990 között volt az Állatorvostudományi Egyetemen általa szervezett állathigiéniai tanszék vezetője, tagja.

Állatorvosi oklevelét a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen szerezte meg 1952-ben. Tudományos pályáját is itt kezdte, s egészen 1990-ig az egyetem tanára volt. 1952-ben a belgyógyászati tanszékre nevezték ki tanársegédnek, itt oktatott 1957-től adjunktusi, 1961-től docensi rangban. 1962-ben kapott megbízást a kezdeményezésére alapított és általa szervezett állathigiéniai tanszék vezetésére, s a posztot 1963 és 1990 között egyetemi tanári rangban töltötte be. Több fontos tisztséget látott el az egyetem vezetésében: 1962-től 1972-ig, illetve 1978-tól 1982-ig az egyetem rektorhelyettese volt, 1973 és 1978 között, valamint 1983 és 1990 között az egyetem rektori feladatkörét látta el.

1990 és 1992 között a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési karán oktatott egyetemi tanárként, majd kutatóprofesszorként.

Tudományos eredményei elismeréseként 1972-ben és 1978-ban Akadémiai Díjat, 1974-ben Eötvös Loránd-díjat, 1979-ben Marek József-emlékérmet kapott. 1983-ban Állami Díjjal jutalmazták az állati eredetű élelmiszerek termelésének és azok exportjának biztonságát szolgáló állategészségügyi eredményeiért. Ez megosztott díj volt Mészáros Jánossal és Szent-Iványi Tamással. 1987-ben a Munka Érdemrend aranyfokozatát és a Semmelweis-emlékérmet, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1999-ben az Arany János Közalapítvány Nagydíját, 2006-ban pedig a Tolnay Sándor-díjat vehette át. 2012. március 14-én  Széchenyi-díjat vehetett át Schmitt Pál köztársasági elnöktől a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a Parlament kupolacsarnokában.

 

Szabady Jenő (1891-1972)

gépészmérnök, 1921-ben találmányának köszönhetően kezdték meg a préselt szigetelőanyagok gyártását.

 

Tanulmányait katonai szolgálata miatt megszakításokkal a bp.-i József Műegy.-en végezte (1919). 1920-tól a Ganz Villamossági Gyár alkalmazottja. 1921-ben bevezette a préselt szigetelő alkatrészek gyártását, több félkész gyártmány (pabit, pabitex, mikrovolton) alkalmazását kezdeményezte, 1928-ban gyáregységvezető főmérnök, 1933-ban műhelyfőnök lett. Az ez idő tájt bevezetett Bedeaux bérezési rendszert ellenezte, hátrányait ellensúlyozni igyekezett. 1935-től ig. h., 1942-től ig. 1944-ben fellépett a gyár kitelepítése ellen. 1945 után a Ganz Készülékgyárnak is műszaki vezetője. Ennek különválása után a Nagyfeszültségi Kapcsológyár vezetését vette át (1955–59), s a Ganz Villamossági Gyárnak előbb főmérnöke, majd műszaki ig.-ja; 1950-től a Villamosipari Központi Kutató Laboratóriumban működött. Jelentős része volt a hazai szigetelőanyag-szabványok kialakításában. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Bláthy-díjjal tüntette ki (1971). (forrás: Magyar Életrajzi Lexikon - http://mek.oszk.hu)

 

Hosszú Márton (1783-1855)

varjaskéri születésű főpap, füredi apát, veszprémi éneklőkanonok. (Egyházi méltóság, a káptalan tagja. A templomban magasabb ülőhely illeti meg, viseli a kanonokgyűrűt, különleges rendjelet és kórusöltönyt viselhet. A káptalanhoz tartozó, magasabb rangú katolikus pap, a püspök tanácsadója.)

 

Kovács Dénes (1920-1977)

festőművész, tanár, múzeológus. A csíkszeredai Múzeum alapítója, több évig igazgatója.

488px Kovács DénesSomogyszentpálon született 1920. február 26-án. Kisgyermekként Csíkkozmásra került, ahol hét éves koráig nevelkedett. Édesapja a meseíró idős Kovács Dénes, akinek több kötete is megjelent a két világháború között.

Középiskolai tanulmányait Gödöllőn végezte, majd a budapesti Képzőművészeti Akadémián Radnay Gyula irányításával tanult.

A főiskola elvégzése után Csíkszeredába telepedett le. 1944-től középiskolai rajztanár volt a Csíksomlyói Tanítóképzőben és a Csíkszeredai Gimnáziumban.

1950-ben a Csíki Múzeum igazgatójává nevezték ki. Kiemelkedő érdeme a múzeum intézménnyé szervezése, a kallódó anyag összegyűjtése, újraleltározása, gyarapítása és közkinccsé tétele. 1956-tól szerkesztette a Csíki Múzeum Közleményeit, amelyben nagyon sok forrásértékű munkát jelentetett meg. 1958-ban Tarisznyás Mártonnal közösen adták ki a Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményeit.

A csíki magyar értelmiség megfélemlítésére rendezett koncepciós perben 1959-ben letartóztatták. Szabadulása után egy ideig a csíkszeredai Készruhagyár tervezője volt, majd 1963-tól a Csíki Múzeumban dolgozott muzeológusként.

1964-ben kezdeményezte a gyergyószárhegyi Lázár-kastély restaurálását. Aktívan részt vett a több évig tartó ásatási és helyreállítási munkálatokban, a Vörös-bástyában egy kis múzeumot rendezett be.

1968-tól az akkor megalakult Hargita megyei Művelődési Bizottságnál népművészeti szakirányítóként tevékenykedett. Hely- és művelődéstörténeti jellegű munkái jelentek meg Székely Zoltánnal közösen, ugyanakkor a Hargita Kalendárium számára is készített tanulmányokat. A Gyímesi csángó írott tojások című népművészeti munkája, néprajzi tanulmányai, lakóhelyismereti kérdőívei szakirányítói tevékenysége alatt adódtak ki. Néprajzi szakdolgozatait saját rajzaival illusztrálta.

Festészettel és grafikával is foglalkozott, többnyire tájképeket és alakos kompozíciókat festett. Volt mesterét Radnay Gyulát és Nagy Istvánt tekintette példaképének. Alkotásait egyéni és csoportos kiállításokon mutatta be.

Már kezdetektől jelen volt a gyergyószárhegyi képzőművészeti alkotótábor művészei között, két festménye Kémény és Gólyás bástya a tábor gyűjteményét gazdagítja. Az 1974-es alkotótábor ideje alatt Cițulescu Teodora terrakotta szoborban örökítette meg portréját.

Tevékenyen bekapcsolódott Csíkszereda művelődési életébe, kiállításokat szervezett, művészkollégáinak tárlatait nyitotta meg, és szakmai elemzéseket közölt a napilapokban.

1977. szeptember 8-án hunyt el Csíkszeredában, a csíksomlyói (csobotfalvi) temetőben helyezték örök nyugalomra. Síremlékét Bodó Levente szentegyházi képzőművész készítette 1979-ben. Hagyatékából 38 festmény a Csíki Székely Múzeumban található, alkotásait őrzik még a gyergyószentmiklósi múzeumban.

1995-ben Kovács Dénes születésének 75. évfordulója alkalmával emlékkiállítást szerveztek a Csíki Székely Múzeumban. A megemlékezésbe bekapcsolódott Hargita megye Művelődési Felügyelősége, valamint a Képzőművészek Országos Szövetségének csíkszeredai fiókja.

Halálának 25. évfordulójára emlékezve a Hargita Népe 2002. szeptember 20. számában, Az erdélyi magyar kultúra mindenese című cikkben az alábbiakat olvashatjuk: „Ötvenhét évnyi élete során az erdélyi magyar kultúra fenntartásában, a népművészeti, kultúrtörténeti értékek feltárásában és megőrzésében - tanárként, néprajzkutatóként, archeológusként, képzőművészként, intézményszervezőként alkotott maradandót.

(forrás: http://hu.wikipedia.org)

Jogi nyilatkozat

A weboldal és az azon megjelenő szövegek, képek, adatok, információk és egyéb anyagok a megjelölt források kivételével Somogyszentpál Közös Önkormányzati Hivatal tulajdonát képezik. Felhasználásuk a Hivatal írásbeli engedélyéhez kötött.

Elérhetőségek

PUSZTAKOVÁCSI KÖZÖS ÖNKORMÁNYZATI HIVATAL
SOMOGYSZENTPÁLI KIRENDELTSÉGE

Cím: 8705 Somogyszentpál Kossuth tér 1.

Tel: 85/339-303; Fax:85/539-025

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

ÜGYFÉLFOGADÁSI IDŐ: Hétfő-szerda-péntek: 8.00 - 11.00